Juhász Enikő, szakoszosztályunk eredményes versenyzője 5 év versenyzés után elbúcsúzott. Szüleivel Németországba költöznek, így nem tud nálunk tovább tornázni. Versenyzőtársai és a szakosztály edzői szép szavakkal és kedves ajándékokkal köszöntötték, Márta nénitől még egy nevető virágot is kapott.

De most senki sem tudott vidáman mosolyogni rajta... Enikőt mindenki nagyon szerette, hogy milyen tulajdonságaiért? Ezt mondták róla a társai:

Pálma - Nagyon jó volt vele edzeni. Mindig kedves volt velem a tornában meg nagyon ügyes és szorgalmas volt.

Erika - Bár ő egy kicsivel idősebb volt, sohasem vágott fel arra, hogy ő a nagyobb. Jó fej!

Gréti - Leginkább a szorgalmáért szerettem.

Orsi - Mindig példamutatóan viselkedett. Azt kívánom, hogy mindig ilyen legyen.

Kata (7 éves) - Ha szomorú voltam, mindig megvígasztalt, és ez nagyon jól esett!

Vivi - Úgy éreztem, hogy nagyon szeretett engem, pedig sokkal fiatalabb vagyok nála.

Márta néni - Enikő nagyon szép alkatú és szép mozgású tornász. A versenyeken ritkán rontott, nagyon jól tudott koncentrálni. Különösen gerendán és ugrásban volt eredményes. Biztosan válogatott tornász vált volna belőle. A kisebbeknek példaképe volt. Persze sajnálom, hogy nem lesz közöttünk tovább, de tudom, hogy meg fogja állni a helyét külföldön is és boldog ember lesz. Ha hazalátogat, mindig nagy szeretettel látjuk!